• Főoldal
• Archívum, kategóriák, címkefelhő
• 

#1067

Tökmag ma hajnali 5.20-kor úgy gondolta, eljött az ideje a früstüknek. Aztán fél nyolckor esküszöm, hogy csöngettek, de mire kiástam magam a paplan alól, előtúrtam a kulcsomat a babakocsi bevásárlóhálójából és kinyitottam az ajtót, már nem voltam ilyen biztos benne. Vagy az, aki a szombat reggeli pihenést semmibe veszi, addigra el is húzott jól végezve a dolgát. Mindenesetre addigra éppen eléggé felébredtünk, hogy már ne kísérletezzek az egyébként sakálként üvöltő Tökmag visszaaltatásával, hanem inkább bevágtam a hordozóba és kivittem magammal a konyhába, hogy legyen társaságom almapürésítés közben. Aztán nagy levegőt vettem és elmentem a Tescoba magunknak, meg Mamáéknak vásárolni, ami azért volt izgi, mert Lénárd és a babahordozó itt, a kocsi meg a Nezsiben volt, szóval egyik kezemmel toltam a babakocsit, a másik kezemben pedig kiskosárként cipeltem az autósülést. És Papa nagylelkű hangulatában volt, mert egy csomó pénzt hozzám vágott, mert gyereknap lesz és olyan nincs, hogy Lénárd ne kapjon semmit a dédiéktől, tehát amit vettem neki, azt gyakorlatilag a Papa vette, így BudaiPasa sem fog lekapni a tíz körmömről, hogy már megint mennyit költöttem.

Most pedig ráveszem magam, hogy etetés után elmosogassak, mert a konyhánk egy zsékategóriás horrorfilm díszletére hasonlít leginkább.

Fogfrász.

A mama most hívta fel a figyelmemet a fogfrász veszélyére, ami fogzás idején támad. Tünete a görcsös rángatózás és szellemi leépüléshez vezethet. Ójaj! Dióskali nemröhögött. Így egybe írva, mert ez így fejezi ki legjobban a nem röhögés tényét.

séta

Tanulság.

Öcsémékkel legfeljebb öt napot lehet együtt tölteni. Ordibálás nélkül persze. Amúgy szuper másfél hetet töltöttünk Maglódon Tökmaggal és szórványosan BudaiPasával.

Fordulat.

Lénárd tegnap megfordult. A hátáról a hasára. Sokszor. Nagyon sokszor.

nincs igazság.

nyertem egy könyvcsomagot, így égető szükségünk lenne egy új polcra.

vettünk egy akkora tévét, hogy ki kellett venni egy polcot a rendszerből.

nincs igazság.

20 fok és napsütés. Napersze! (így egyben, mert jobban kifejezi ennek a na persze!-felkiáltásnak a lényegét, mint külön írva)

Az MR2 Petőfi mára napsütéses 20 fokot ígért. Hát nem jött be. És ezzel a közszolgálati média minden maradék - azaz a meteorológiai előrejelzésekre eddig a pillanatig még érvényben lévő - hitelességét is elveszítette...

Tegnap a Poronty megkapta utolsó oltását is erre az évre és az első adag tápszert, ami valójában nem tápszer, csak kalóriabevitelnöveléstsegítő-szentjánoskenyérfamaglisztésrizslisztkeverék, avagy csudapor (becsületes nevén Sinlac). Mindenesetre a cucc bejött, mert egy fél leturmixolt almához kevertem egy púpozott teáskanállal és nem győztem elég gyorsan adni neki. Talán így egy kicsit többet fog magára szedni egy hónap alatt, mert az eddigi havi egy kilók után most mindösszesen negyed kilócska csúszott fel. Persze így is gyönyörű csülkös-hurkás-tokás az én kisfiam, és nincs de.

Szelek hava.

Még a zúgó orkán sem tudott megakadályozni minket abban, hogy tegyünk egy sétát ebéd után. És hála az égnek, a Viasat3 sem tántorodott el - húsvét és orkán ide vagy oda -, hogy leadja az Éden Hotel ismétléseket.

Huhuhuhúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúsvéééééééééééééét, és ami előtte volt.

Maglódon két tortás és egy tortátlan nap pelenkázós hátizsákkal és több-kevesebb pihenéssel.

Aztán. Jött egy Kerka a családba április negyedikén, ötödikén a huszonkilencedik április ötödikei Vince-napot ünnepeltük és Lénárd is betöltötte az öt hónapot. Mindezek örömére elköltöttem egy csomó pénzt - leginkább magamra -, kaptam egy bodzaszörpöt a Pántlikában, egy szelet sütit a színházban és voltam a MOST-ban tejfakasztani.

Majd. Tegnap jött Diácska, aztán elment. Estefelé BudaiPasa átkopogott Pupp nénihez a receptért és kalácsot sütött.

Ma meg. Sajtleves és sajtos pirítós ebédre a böjt jegyében, és még dédiéket is meglátogattuk. Egy óra sonkabontásig.

Vagány Lénó

Melléevés.

Lénárd holnaptól megkezdi a gasztronómiai kalandozásokat. Ennek örömére a lehető legszebb almákat vettem meg neki a zöldségesnél. Egy kiskanálnyi almalével kezdünk...

Mama szerint.

Mama szerint egy csapásra megoldódnak a gondjaim két hónapon belül, mert Lénárdot fél éves korától már elkezdhetem szobatisztaságra szoktatni.

Lépcsők.

Első lépcső: a lakástól a kapuig. Egy segítő kéz.

Második lépcső: le a kisföldalattihoz.

Harmadik lépcső: le a kisföldalattitól a Deák téri metróaluljáróba (+ mozgólépcső).

Negyedik lépcső: fel a felszínre a Gyöngyösi utcánál.

Ötödik lépcső: fel az elsőre a Madarászban. Egy segítő kéz.

Hatodik lépcső: le a földszintre a Madarászban. Egy segítő kéz.

Hetedik-nyolcadik-kilencedik lépcső: le, lejjebb és fel a Gyöngyösi utcánál a metróhoz.

Tizedik lépcső: fel a Lehel térnél az aluljáróba.

Tizenegyedik lépcső: fel a Lehel térnél a felszínre.

Tizenkettedik lépcső: le a Lehel téri aluljáróba. Egy segítő kéz.

Tizenharmadik lépcső: le a metróhoz a Lehel téren.

Tizennegyedik lépcső: fel a Deákon a kisföldalattihoz (+ előtte mozgólépcső).

Tizenötödik lépcső: fel a kisföldalattitól a felszínre.

Mindezt Maszattal és a babakocsival. Ettől leszek én fittipopsi.

Lyukas.

Összepisilte magát, úgyhogy gondoltam, még a kakit is megvárom, addig fel sem öltöztetem.

Nem semmi.

Tökmag hangja már nem tökmag, egészen pontosan egy (vagy inkább ezer) üvöltő dervisként adja tudtunkra, ha valami nem tetszik. A nem tetszik-kategóriába tartozik többek között a letevés, a felvevés, a leülés, illetve az öltöztetés. Leginkább az öltöztetés. Cserébe tegnap elkezdett nevetgélni és ez kicsapta a legnagyobb teljesítményű cukiságfaktormérő berendezésemet is.

És ha már, akkor örömmel jelentem be, hogy Lénárdnak már csak egy icipici hiányzik ahhoz, hogy a hátáról teljesen a hasára forduljon, így gyanítom, nemsokára minden szabad pillanatomat a kölök hajkurászása teszi majd ki.

A papírpelenkagyártók által a csomagoláson feltüntetett méretek pedig számításaim szerint nincsenek összhangban a produktummal. Eddig amiatt panaszkodtam, hogy a napi öt-hat kakinak köszönhetően százszámra használjuk el a pelenkákat. Jelenleg éppen azt a játékot játszuk, hogy két kakából háromszor öltöztetem át Maszatot. Kezdek aggódni a mosópor-, víz-, és áramfogyasztás miatt.

Sovány vígasz, hogy a pöttyös komolyan gondolta ezt a mindenötödiknyer-dolgot, mert az ötödik túrórudival tényleg nyertem. Egy hatodikat. Arról nem is beszélve, hogy van még egy milky way csokinyereményem is. Vháháháháháááááááááááá!

pohorelli néni diszlájk.

két hete pohorelli néni kért egy ezrest cigire. tegnap nem kapott többet, még akkor sem, amikor megígérte, hogy ha kap egy tízest, akkor egy húszast ad vissza. még az sem derült ki, hogy fémpénzben, vagy papírpénzben játszott-e. ma úgy adta be a pénzt délelőtt, mint egy méltóságában megsértett francia főnemes, akire, bár semmi szüksége nem volt rá, de mi tukmáltuk rá a kölcsönt és most van pofánk visszakérni.

lehet, hogy genyaság, de remélem megsértődött annyira, hogy soha többé nem rángatja a kilincsünket. pláne nem vasárnap reggel.

#1051

A hosszú hétvége végére sikerült annyira túltöltenem magam kajával, hogy mostanra a vacsora gondolata is borzongat és nem jó értelemben.

BudaiPasa csütörtökön a Nezsiben, pénteken és szombaton pedig Maglódon kertrendezett, eközben én Lénárdoztam, meg sütöttem egy almáspitét és besegítettem a pogácsába is egy kicsit. Ja, és nyertem egy MilkyWay csokival még egyet, ha már a Túrórudival nem megy.

Könyvmoly.

Meglepetés.

Tegnap délután Maszat meglepett és végigordította a délutánt. Aztán a patikus is meglepett, aki 10 grammnyi fogínygélt közel 1500 forintért adott el nekem. Viszont újra felfedeztem az orvosi pemetefű cukorkát. Ami legalább nem drága. :)

#1048

A hétvégén elcsesztem és nem szedtem össze a babahordozót a kocsiba, amikor tettem egy emlékeztető kört egy év kihagyás után (ami nyilván azért ment olyan jól, mert a jogsiképen eszméletlenül jól nézek ki...). Most meg azon tipródom, hogy lenne a legegyszerűbb ezt pótolni, ha a kocsi a Nezsiben van, a babahordozó, meg a gyerek pedig itt, nekem meg úgy lenne ma a legegyszerűbb, ha autóval mehetnék a dokihoz, akinek már rég beígértem, hogy valamikor elviszem magammal Tökmagot is. Az eredeti terveimben még mamáék is benne voltak, de Köröszték időközben bejelentkeztek, így a Róna másik végébe holnap megyünk. Halasztani azzal az átlátszó kifogással sikerült, hogy Tökmag nyűgös az oltások miatt, pedg nem is.

Tegnap egész jól viselte a megpróbáltatásokat, csak egy egészen kicsike ordítást produkált, aztán már csak játszásból kiabált délután és néha saját megát lepte meg a legjobban az általa kiadott hangokkal. Mondjuk a bizti kedvéért beadott lázcsillapító kúpot azzal a lendülettel kikakálta, de ma reggel a gúdmorningszánsájn vigyorával ébredt, szóval olyan nagy baj nem lehet. Az oltás legnagyobb haszna az én szempontomból pedig egy kellően szimpatikus kismamával való megismerkedés és telefonszámcsere volt. Nem baj az, ha az ember lánya több vasat is tart a tűzben. Györgyuszékkal most nem jött össze találkozó Alíz szörcsögése miatt, tesómékhoz még nem merek BKV-val nekivágni (erre a Skuzu sem megoldás sajnos), a házban lakó kismama pedig annak ellenére nem jelentkezett, hogy ő maga vetette fel a közös sétát. Így gondoltam, aktivizálom a bennem lakozó szimpatikus úthengert és összeszedek valakit, aztán majd meglátjuk.