Ezen a héten csupa jó dolog történt. Lett fél kiló mazsidrazsim, ugyanennyi mogyidrazsim, egy kiló golyórágóm és leesett a hó. Jelenleg a VH1 Vintage az Abbától adja a Thank you for the musicot, fahasábosan pattog a konvektor, Budaipasa pedig a decemberi Cosmopolitanhez mellékelt XMAS Shoppingból próbál az idei trendekről mélyrehatóbb ismereteket szerezni. Teljes az idill. :)))

Itt ülök egy adventi koszorú társaságában, miközben vámpíros filmzenét hallgatok és nem szeretem a játszmákat, mégis mindig belemegyek.

Holnap Beugróra megyek, mert kellett egy beugró. Vhííííííííííííííháááááááááááá!

Népszerűségi indexem történelmi mélyponton.

Adtunk Pupp néninek négy szem almát, mire kaptunk egy tányér almás pitét. Vajon hanyadik ugyanilyen alkalom után fogna gyanút, hogy kihasználjuk? :)))

Igyon vizet, Misi fizet. Meg Alkonyat. Meg marhapöri és hortobágyi. Meg Újhold. Meg új szoknya és régi-új nadrág. Meg szarvasos táska. Meg csizmaőrület. Úgy ennyi.

ez a hét sem része a sikerszériámnak, de adok még neki két napot. vegyétek tudomásul.

Tegnap Budaipasa azzal távozott este nyolc körül, hogy nincs kedve inni, szóval majd jön. Hajnali fél öt előtt nem sokkal megérkezett, a Capellától gyalogolt hazáig és türelmesen megvárta, amíg kikuncogom magam.  :)

Farmville: reggel learatom a rizst, délben a szóját, négykor epret ültetek, málnát este tízkor már viszont semmiképpen sem. Mikor jön el a kiábrándító pillanat az ember életében, hogy éjjel arra ébred, hogy nem tudja, rohad-e már a sütőtök, vagy a szex utáni pillanatokban nem marad ahol van, hanem felkel padlizsánt szüretelni és tehenet fejni, esetleg ajándékozni a szomszédainak egy bébielefántot, vagy összeszedni náluk a lehullott falevelet?

A héten volt hideg is, meleg is. Persze nem könnyű mindig mindenhol megfelelni, van, amikor nem megy, de bizonyos helyzetek már-már a nevetségesség határát súrolják. Nyilván nem lehet az antréval egyidejűleg kijelenteni, hogy ez vagyok én, így kell engem elfogadni, ahogy vagyok, de bizonyos kultúrák legalább esélyt adnak. Ezt a hatodik á-beli győrilepra-effektust már átugranám, valahogy nem annyira generációsnak érzem a pár év korkülönbséget, hanem kevésnek. Átgondolom én szívesen magamat is, de valahogy az eredmény akkor sem változik, kellőképpen meg lettem alapozva (direktbe szenved a szerkezet). És tetézhető azzal, hogy mindezt fenntartással kell fogadnom, mert még lehet, hogy a fele sem igaz. Valahogy az elmúlt években túl nyugis volt az élet, beleéltem magam, hogy sokat javult, már-már csiszolódott a stílus. És bátran kijelenthetem: ekkora (kérdés persze, hogy mekkora) szurkolótábor mellett ekkora pofonba már rég szaladtam bele. Aztán a másik oldalról meg megerősítve kell éreznem magam minden szinten, ami jó, hát hogyne lenne az.

Erre valószínűleg még a tenyérjósom is inkább fizetés nélküli szabadságot venne ki, mást nem is tehetne, ezért inkább nem kérdezek, kivárom, hogy alakul, addig is sztárolom magam tovább abban, amiben jó vagyok :) .

Hagymás halszagom van. Vagy halas hagymaszagom.

Elértem a kívánt állapotot. Nem látok, nem gondolok. Alszom.